2016. július 24., vasárnap

32. nap Az öcsi mégse olyan kicsi


Életem második legrosszabb pillanata lett amikor láttam őket csókolózni...

- Olive... A szünet utolsó hetébe léptünk és te a volt barátod ballépésén kattogsz? Nem láttad milyen lehetett az arckifejezése, biztosan megbánta. - Nancy ülőhelyzetéből eldőlt a könyvespolc előtt.
- Végképp nem ülhetsz otthon és festhetsz! Megkezdődik a suli, a vizsgákra kell koncentrálnod, akkor meg arra fogsz gondolni, hogy mégis miért nem élvezted ezt az utolsó hét napot? - kezeivel megtámasztotta magát, hogy ne dőljön vissza. - Nem lenne jobb arra visszagondolni, hogy; nahát, milyen jól tettem amikor hallgattam Nancy-re és tomboltam a szünet végén!
- Igazad van! - gyorsan felálltam, összegyűjtöttem a könyveket amiket kiválogattam. Vállamra dobtam a táskám és a könyvtároshoz siettem. Néhány méterrel az asztal előtt felnyitottam a könyvek borítóját, kivettem a ráerősített tartóból a kis papírokat és előre odaadtam a könyvtáros nőnek. Ha lehet hamarabb végeztem és azonnal kisétáltam a forró napsütéses utcára.
Combom közé rakva a könyvet levettem magamról a lehelet vékony inget, miután rákötöttem a derekamra újra kezeim közé vettem a könyvet és tovább siettem, Nancy alig tudott utolérni,
- Hogy van Daniel? Hogy telt a szünete? - az öccse után érdeklődtem.
- Személyesen is megkérdezheted tőle.
- Jó ötlet! - rámosolyogtam.- Úgyis rég láttam.
- Olive... tudod, hogy ő nem úgy kedvel téged, mint te őt.
- De csak megjátssza! Akár jó barátok lehetnénk, majd figyelek rá a sulin, ne csináljon gólyás hülyeségeket. Érted!
- Igaz, de kérlek tényleg figyelj rá. Vannak gondjai a szüleink válása óta és nem hallgat rám.
Megálltam a gyors sétálás közben és Nancy keze után nyúltam, mert gyorsan álltam meg.
- Nyugi, tartom a szavam. - biztatóan rámosolyogtam, amit próbált viszonozni.- Na de most vigyük a könyveket És készüljünk fel az utolsó kalandra!
Valamennyire felvidítottam, de nem eléggé, hogy csak arra gondoljon mit csináljunk a nap hátralévő részében. Vidáman meséltem neki, hogy igaza van, felnyitotta a szemem, de nem Kelly, hogy örüljön neki. Danielel tényleg nagy baj lehet, hiába nem vettem észre eddig. Talán egy nem annyira pörgős programra kéne elhívni magunkkal.
- Mit szólnál ha Danielt elhívnánk magunkkal? - Megálltam Nancy-vel szemben.- Hozd a bikinid!
Különváltak útjaink és mindketten arra az útra tértünk, ami leghamarabb vezet a saját otthonunkig.
Hazaérve csak felvettem a fürdőruhám, rá egy pólót rövid nadrággal, felhúztam a cipőt és vártam Nancy-re és Danielre. A megbeszélés szerint eljönnek értem, hogy minél hamarabb csobbanjunk a medencébe. Vissza kellett mennem a kocsitól a bejárati ajtóhoz, hogy becsukjam, amikor meghallottam egy ismerős nevetést. A hang irányába fordultam.
Miért nem lehetett az, hogy hamarabb pattanok fel a könyvtár padlójáról és rohanok haza? Amikor Danielt felívtam mikor érnek ide, az a lámpa nem lett volna piros ha hamarabb indulunk el a könyvtárból. Ha nem beszélek újra Trentről. Sose hittem mennyit érhet csupán tizenöt másodperc. Már az egyben is hiszek. Megtudja változtatni a kedvünk. De ma nem! Ma nem tudja.
A túloldalon sétált el Trent társaságában, át se nézett, csak a fiú. De ő is csak egy pillanatra, mert felismerte a kocsit. Még csak véletlenül sem nézett rám. Miért kellett volna?
A kocsiban Nancy azonnal rám nézett, de az ablakhoz fordultam.
- My days and best when the sunset get itself behind!
- That little lady sitting on the passenger side! Who! - a strandig vezető úton mi mást csinálhattunk volna, mint énekeltünk. - As Arabella... ohh as Arabella.
Az eredeti Arctic monkeys számot kicsit feldobták, de amit meghagytak belőle sokkal inkább a hangulatos része maradt.

- Csajok, egyedül hagyhatlak titeket? - Daniel két bikinis lány után fütyült, akik megfordulva vigyorogva végigmérték. Megértem...
- Nem csajozni jöttél állíts magadon! - Nancy testvére mellkasára csapta a lepedőt. Mielőtt testvére bármit is megjegyezhetett volna az egyedüli munkára, közbeszólt.- Birkózz meg vele.
Ledobtam a táskám és segítettem Danielnek amíg Nancy ment felvenni a fürdőruháját.
-Olive, te nem jössz?
- Nem, a ruhám alatt van.
Fejbólintással jelezte, hogy érti, de meglepődött. Visszafordultam a plédhez, hogy segítsek kihúzni az alágyűrődött sarkokat.
- Én ezt inkább úgy képzelném el, hogy összegyűrjünk, majd utána igazítanánk meg. - Daniel látszólagosan sem hangosan gondolkozott miközben segítettem neki. Zavartan inkább lehajtottam a fejem.
- Daniel! - Nancy igenis hallótávolságon belül maradt, mert úgy gondolta elkísérhetném.- Mit képzelsz? Rá ne hajts Olive-ra vagy megöllek!
Dühödten megfogta a csuklóm és magával húzott. Daniel még azért rám vigyorgott, amitől még inkább zavarba jöttem.
Nancy bement a fából készült öltözésre alkalmas kisebb helységbe - aminek nem tudom a nevét, csak annyit, hogy akik magasabbak kilátszik a fejük, és még majdnem a térdedig nem fed semmit-, és elkezdett az öccséről beszélni, a levetett ruháit folyamatosan rádobta a hozzám párhuzamos oldalra. A ruhái alatt a melltartót is értem, ami re egy-két srác - na jó mind - visszanézve mosolygott, vigyorgott és a szemöldökét húzogatta le-fel, amire csak egy szemforgatás telt ki tőlem. Egyébként tök praktikus ez az izé, de bárki elmehet túl közel a kabinhoz - vagy mihez - amíg te békése öltözködsz.
- Nem értem minek kell ennyire rád hajtania! Idősebb is vagy!
- Majdnem egy évvel...
- Akkor is! Ne fogd a pártját! Mégis kinek az oldalán állsz?
- Mert vannak oldalak? - nevetek.- Ugyan Nan... egyből megadtad az okot, hogy miért olyan velem. Idősebb nő...
- Mert hol itt a nő? - nevetve kihúzza magát, hogy jobban lásson.
- Haha, milyen vicces vagy. - ellöktem magam amiben öltözött Nancy, mert már levette a ruháit a falról. Kilépve megláttam új fürdőruháját. A teteje piros és rojtok díszítették, az alsó pedig ugyanúgy piros.
- Az idősebb nő alatt legalább öt évet kéne számolni... minimum. Mondjuk az én korosztályom. De azért az egy év még mindig gáz! - vágott közbe mielőtt megszólalhattam volna.
- Oké! - feladóan felemeltem a kezem.

Leszenvedtem a lábaimról a tornacipőim, mivel nem szeretek lábbelivel fellépni a plédre. A táskákat közepére dobtam, de Daniel végigfeküdt a kiszemelt helyen. Nos... későn vettem észre és pont a hasára dobtam. Bocsánat! Mindig kijavít; a kőkemény, beton, kockahasára -amit még csak most fognak a betonkeverőbe önteni.
- Ne már! Most jöttünk! - lekaptam az atlétámat és elkezdtem kigombolni a nadrágom.
- Olive... a nap végén is megkaphatsz - vigyorgott. Istenem, ilyenkor nincs itt Nancy!
- Hülye! Alatta van a fürdőruhám! - a nadrágot is levettem, ledobtam a plédre.- Most jöttünk, te meg itt fekszel ahelyett, hogy már csobbannál a vízben?! A helyedben fejeseket ugranék az úszómedencében, ahogy a többi normális fiatal és kockahasú fiú!
Sose tudom befogni a szám. Rám vigyorgott.
- Daniel... ne! - ráléptem a fűre, de hiába kérleltem, egészen a medencéig húzott. Igen, húzott.
- Mit szeretnél még mondani? - vigyorgott  a kezemet fogva a medence szélénél.
- Légyszi ne dobj bele? - "édesen" fogvillantósan mosolyogtam.
- Nem elég jó... - azzal a lendülettel felkapott az ölébe és a víz felé tartott, mert nem engedtem el, szorosan összefontam karjaim a nyaka körül. Így inkább úgy hangzik, mintha megakarnám fojtani...
- Akkor együtt. Nagy levegőt!
A tervem nem vált be. Ahelyett hogy bedobott volna, mindketten a jéghideg, kétméteres úszómedencében végeztük.
Felmentünk levegőért a felszínre, de jól éreztem...
- Te letapiztál?! - piros fejjel rácsaptam egy kis vizet mert már eltávolodott.
- Nem is! - nevetett.
- Megfogtad a fenekem! - dühösen utána úsztam és rácsimpaszkodtam. Próbáltam lenyomni a víz alá, de mégis meglátszik hogy jár edzeni. Tenyereimmel letakartam a szemeit, amire ő ledobott a hátáról és már csak annyira emlékszem ebből a gyors fordításból, hogy szemben vagyunk. Újra vizet fröcsköltem rá, mire elkapott.
- Kihagytok a buliból? - Nancy hangját hallottuk meg először, majd a hangja után közvetlenül a csobbanását.
Máris kezdtünk egyenlő erősségben lenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése